NAPKÖZI HELYETT - 09

Sziasztok, Ötödikes Napközisek!

Most, hogy a járvány miatti korlátozások nagy része enyhül vagy megszűnt, biztosan több időt fogtok újból közösségben eltölteni, egy páran közületek már jövő héten az iskolában, vagy bármelyikőtök iskolán kívüli közösségben. Bármely közösségben az egyik, ha nem a legfontosabb, dolog az együttműködés. Ma erről osztok meg veletek egy pár gondolatot.

Amikor többen vagytok egy helyen, adja magát a beszélgetés. Ez egy nagyon jó dolog, csak figyelni kell arra, hogy ne mindig te beszélj, hanem hagyd szóhoz jutni a többieket is. Azt sem feledd, hogy ha téged a társaid végig hallgattak türelmesen, akkor neked is illik őket türelmesen végig hallgatni. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert sokszor másokat hallgatva nagyon sokat lehet tanulni.

Egy másik fontos dolog egy közösségben az alkalmazkodás – az, hogy nem lehet mindig a közösség mindegyik tagjának az óhaját teljesíteni. Pl. ha tízből heten focizni akarnak, akkor a másik három ne kezdjen el durcáskodni, hanem vagy vegyenek részt ők is a fociban, vagy pedig durci nélkül közöljék a többiekkel, hogy ők inkább más valamivel foglalják el magukat. Persze az is fontos, hogy ne mindig ugyanazok a gyerekek engedjenek egy közösségben – maradva a focis példánál: a következő alkalommal foci helyett, mondjuk, a kézilabda mellett döntsön ugyanaz a közösség.

Gondolom, hogy nagyon sokszor hallottátok már a «tisztelet» szót. Nézzünk egy példát a sok közül arról, hogy hogyan is tudod te tisztelni a társaidat, és persze ők is téged. Ne csúfolkodj, mert az annyira kicsinyes dolog, hogy nem ötödikesnek, hanem bölcsisnek fogsz tűnni tőle. Az pedig, ha olyan valamivel gúnyolod a társadat, amiről ő nem tehet, pl. magassága, testalkata, stb. arról árulkodik, hogy nem csak az eszed, de a szíved sincs a helyén.

Egy másik fontos fogalom a figyelmesség. Sokszor lehet látni, hogy a közösség egyik tagja szomorú, kedvetlen. Ilyenkor hozzá kell menni, rá kell finoman kérdezni, hogy mi a baj, mert sokan bátortalanság miatt maguktól nem mondják el. Gyakran egy bajban levőnek már az is nagy segítség, ha kibeszélheti magából gondjait. Természetesen erőltetni azért nem szabad a dolgot, hisz mindenkinek lehetnek olyan dolgai, amiről nem szívesen beszél másokkal.

Utoljára talán a legfontosabbat hagytam: az összefogást. Ha egy közösség nem fog össze, akkor az egy gyenge közösség lesz, és könnyen széteshet. Az összefogás jelentőségét egy kis történettel szemléltetem:

«Egyszer egy mester látta, hogy tanítványai sokat vitatkoznak egymással, nem segítik egymást. Maga elé hívta őket és azt kérte, hogy mindenki keressen egyetlen egy vékonyabb faágat. Mikor mindenki visszajött az egyetlen vékonyabb faággal, akkor a mester arra kérte őket, hogy törjék el. Természetesen könnyű volt ezt is teljesíteni. Ez után a mester arra kérte, hogy menjenek vissza az erdőbe, de most ne egyetlen vékonyabb faágat szedjen mindenki, hanem minél többet, legalább tizenötöt. Kissé hosszabb időbe telt ugyan, de mindenki minimum tizenöt vékonyabb faággal jött vissza az erdőből. Ekkor a mester arra kérte őket, hogy úgy együtt, egybe fogva a tizenöt vékonyabb faágat próbálják eltörni azokat. Hiába voltak erősek a tanítványok, senkinek nem sikerült eltörni az egybefogott faágakat.»

Remélem, hogy senkinek nem kell elmagyarázzam a kis történet tanulságát.

Jó és együttműködő hétvégét kívánok!

Napközis tanárotok:

Rezső bácsi