Irodalom

Kedves Ötödikesek!

A mai alkalommal Petőfi Sándor egy gyönyörű versével fogunk megismerkedni: Az Alföld cíművel.

Olvasd el a verset a tankönyved 162-163. oldalán!
Majd hallgasd meg az alábbi videón:

https://www.youtube.com/watch?v=KfSXRCHzisg

Ezt követően úgy olvasd el az alábbi verselemzést, hogy mindig olvasd újra hozzá azt a versszakot, amelyikről szó van.

A verset 1844 júliusában írta Pesten. Néhány héttel korábban járt az alföldön, és az ott átélt élményeit írja meg.

Műfaja tájleíró költemény. A költő nemcsak a tájat mutatja be, hanem a hozzá fűződő érzelmeit is: az alföld című vers vallomás a szülőföldhöz fűződő szeretetéről.



Érzelemmel teli felkiáltással indítja a verset: "Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája".

A hegyek magasából leereszkedik az alföld sík vidékére ("Lenn az alföld tengersík vidékin")

A 2. versszakban az ott határozószó tanúskodik arról, hogy Petőfi valóban az alföldtől távol írja a verset.

A végtelen síkság a szabadságot jelenti a költő számára. Ezt fejezi a ki a sas-metafora is ("Börtönéből szabadult sas lelkem").

Az alföld bemutatására érdekes nézőpontot választ Petőfi. A felröpülő sas szemével látjuk a tájat.

A 3. versszakban először egy képet mutat be a magasból, (mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe). A Duna-Tisza köze emberarcúvá válik a megszemélyesítéstől, olyan, mint egy édesanya szelíd, mosolygó arca.

Ezután egyre lejjebb ereszkedünk, míg végül leérkezünk a földre. Mindezt apró életképekkel mutatja meg nekünk.

A 4. versszakban egy gulyát látunk. A gulya gazdagságát, jóltápláltságát a jelzők sokasága is alátámasztja. A 4 sorban 8 jelző található (délibábos, száz, kövér, hosszú gémű, széles vályú kettős ága). A gulya csöndes, csak a halk kolompszó töri meg a csöndet.

Az 5. versszakban a ménes pont ellentéte az előzőnek. Ez a versszak tele van mozgással, lendülettel, ahogy a ménes száguld a pusztán. A sok hangutánzó szó (zúg, dobog, kurjantás, pattogás), az igékből származó főnevek (nyargaló futása) mind a ménes mozgását igyekszik visszaadni.

A 6. versszakban feltűnik az alföld jellegzetes tanyavilága. Az eddigi "hangos" világot felváltják a színek. A még éretlen búzatenger ragyogó zöldbe vonja a vidéket. A versszak hangulata vidám.

A 7. versszakban egy nádas esti élete tűnik fel.

A 8. versszakban a rongyos csárda, és a betyár alakja jelenik meg. Ez az a pont, ahol leérkezünk a földre. (Áll magányos, dőlt kéményű csárda).

A 9-10. versszakban az újra kisfiúvá vált költő emlékeit követve először letérdelünk, majd lehasalunk, hogy megcsodálhassuk az apró növényeket és állatokat: a vércse fészkét, az árvalányhajat, a tarka gyíkokat.

A 11. versszakban a költő ismét feláll, és végigtekint a tájon, egészen addig, ameddig a szem ellát. A horizont távolságát mutatja, hogy a költő és a látóhatár között olyan sok levegőréteg gyűlik össze, hogy a távoli város már csak halvány ködoszlopként dereng föl.

A versszak végén egy gondolatjelet láthatunk. A költő eltűnődik, szünetet tart, mielőtt a végső, a legfontosabb gondolatot leírja a 12. versszakban: vallomását arról, hogy mennyire szereti a szülőföldjét.

Remélem, így könnyen értelmezhető volt a vers.

Akinek kedve van oldja meg az alábbi szorgalmi feladatot. Ezt most nem piros ponttal, hanem ötössel jutalmazom.

Kattints az alábbi linkre! Görgessél addig, amíg a Mit gondolnak mások? című részt találod! Ezt olvasd el, majd válaszolj az utánakövetkező szövegértés 5 kérdésére.

https://www.nkp.hu/tankonyv/irodalom_5/lecke_03_001

Visszajelzést csak azoktól kérek, akik a szorgalmi feladatot elvégezték május 20-ig az oktatasnbaloghanna@gmail.com címre.

Jó munkát kívánok!

Szeretettel: Anna néni